Ahhoz, hogy jobban megérthessük az automata tesztelés jelentőségét és a vállalaton belüli IT folyamatokban betöltött kritikus szerepét, ismernünk kell a hozzá kapcsolódó fogalmak jelentéstartalmát. Ebben a cikkben a funkcionális tesztelés típusait és definícióit mutatjuk be.
Az alfa tesztelés megkísérli azonosítani a szoftver összes lehetséges hibáját, mielőtt az a felhasználókhoz kerülne. Az alfa tesztelés során a valós felhasználókat próbálják szimulálni, ezért olyan feladatok végrehajtását tesztelik, amelyeket egy tipikus felhasználó végezhet. Ezeket a teszteket még azelőtt hajtják végre, hogy külső felhasználók számára elérhetővé tennék, azaz bétatesztre engednék az alkalmazást. Az alfa tesztelést általában házon belül, rendszerteszt szinten végzik. Ez a teszttípus leginkább a dobozos alkalmazások esetén elterjedt, de igény szerint alkalmazható egyedi megrendelés alapján készült alkalmazásoknál is.
A béta tesztet általában az ügyfél/végfelhasználó végzi el. Ez a tesztelés utolsó szakasza, mielőtt egy alkalmazást vagy szoftvert forgalomba hoznának. A béta szoftververziót a gyártó instabil verzióként jelöli meg, és mindig elérhetővé teszi a korábbi stabil verziót is. A béta verziók célja, hogy az új funkciókat megismerni kívánó felhasználók betekintést nyerjenek a változásokban, mielőtt egy vállalat vagy szervezet minden felhasználója számára elérhetővé teszik a fejlesztést. Béta tesztet végeznek annak biztosítására, hogy a szoftverben ne legyenek nagyobb hibák, és hogy végfelhasználói szempontból kielégítse az üzleti követelményeket. A béta-tesztek az átvételi teszt szintbe sorolhatók.
A black-box tesztelése egy olyan szoftvertesztelési módszer, amely csak egyetlen alkalmazás követelményeit és funkcionalitását vizsgálja. Kizárólag az „outputokat” teszteli, a belső rendszer kialakítását nem veszik figyelembe. Ez a tesztelési módszer a szoftvertesztelés minden szintjén alkalmazható.
Ennél a tesztelési típusnál a kivételeket kezeljük. Azaz a futási hibák kezelésével biztosítjuk, hogy a teszt végrehajtási folyamata ne szakadjon meg. A szoftver tesztelése során tehát kihagyjuk a hibás utasításokat, és folytatjuk a további tesztfuttatást.
Az exploratory vagy feltáró tesztek eseti jellegűek, azaz a teszteseteket menet közben hozzák létre, a teszttervezés és -végrehajtás során. A feltáró tesztek általában informálisak, a hibakeresést a tesztelő csoport végzi.
A Gray-box tesztelés a fehér- és fekete-dobozos tesztelés kombinációja. A tesztelés neve azt jelképezi, hogy a szoftver olyan, mint egy félig átlátszó vagy szürke doboz, amelybe a tesztelő korlátozottan láthat be, a szoftver belső szerkezete csupán részben ismert. Ez a teszttípus általában a webes rendszerekkel kapcsolatos kontextus-specifikus hibákra összpontosít.
A Grafikus felhasználói felület (GUI) tesztelés célja a GUI validálása az üzleti követelményeknek megfelelően. Ez a tesztelés általában különféle teszteseteken keresztül történik. A GUI tesztelés magában foglalja a képernyők ellenőrzését és összehangolását a vezérlőkkel, a beviteli mezőkkel, a menükkel, a gombokkal, az ikonokkal és az összes sávval (eszköztár, menüsor, párbeszédpanelek, ablakok stb.).
Mocking teszteléshez egy valódi szoftver hamis verzióját hozzák létre, amely a valós szoftver viselkedését szimulálja. Ezzel a teszttípussal gyorsabbá és megbízhatóbbá teszik a tesztfuttatásokat. Egység tesztelésnél mocking tesztelést alkalmaznak.
A sanitary vagy józansági tesztelés meghatározza, hogy egy új alkalmazás vagy szoftver felépítése elég stabil-e ahhoz, hogy komolyabb teszteléseket is elvégezzenek rajta. Ha a sanitary tesztelés során összeomlik a szoftver, egy alkalmazást építenek a javítása érdekében.
Smoke teszteléssel a rendszer/alkalmazás felépítésének stabilitásáról kaphatunk információkat. A smoke tesztelés ellenőrzi, van-e olyan súlyos hiba a szoftverben, amely megakadályozhatja, hogy a tesztelő csapat részletesebben tesztelje az alkalmazást.
A stubbing, vagyis a szúrópróba tesztelést akkor használják, ha a megvalósítás csak az objektum bizonyos viselkedésével lép kölcsönhatásba.
A „tesztvezérelt fejlesztés” (Test-driven development) egy olyan programozási stílus, amelyben három tevékenység szorosan összefonódik: a kódolás, a tesztelés (egység tesztek írása) és a tervezés. A TDD módszerrel úgy történik a szoftverfejlesztés, hogy egység teszteket futtatnak a fejlesztők, és mindig ahol meghiúsul, ott új kódokat írnak a teszt sikeres teljesítéséhez.
A Felhasználói Elfogadás Tesztelés (User Acceptance Testing) egy olyan típusú teszt, amelyet a végfelhasználó vagy az ügyfél végez, hogy ellenőrizze és/vagy elfogadja a szoftverrendszert, mielőtt a szoftveralkalmazást élesítenék. Az UAT a tesztelés utolsó szakaszában kerül elvégzésre, miután a funkcionális, integrációs és rendszer tesztelés megtörtént.
